Egyszer ráérő zenetöltögető időszakomban, belepillantottam az egyik népzenei oldal hozzászólási közé. Gondoltam, amíg töltögetem fölfele, addig olvasgatok. Egy nyugdíjas zenetanárnő siránkozott rajta erősen, hogy igen nagy bajban van a magyar népzene. Az internet elrabolja a fiatalok összes idejét és nem marad semmi idejük a kultúrával foglalkozni.

 Megkérdeztem tőle próbált-e már az interneten keresgélni, az általa kultúra ellenesnek nevezett oldalakon, nézzen már utána, hogy mennyi népzenei feltöltés található. Arról már nem is beszélek, hogy ezeknek hány százaléka az erősen fiatalok által "elkövetett" műsorszám.

 Igen valóban van probléma a zenével, de ezt inkább az iskolák környékén kéne keresni. Amíg az ének-zene csak egy megtűrt tantárgy Kodály hazájában, addig miről beszélünk? Arról már nem is szólva, hogy maguk a pedagógusok sem állnak a helyzet magaslatán. Nem tudják elmagyarázni a gyerekeknek, hogy mi különbség van a szolmizációs hang és az ABC-s névvel megjelölt skálák között. Ez az egyik legáltalánosabb hiba, a többit most nem froclizom.

 Természetesen nem elég beütni a keresőbe, hogy népzenét akarok, hanem a találatokat fel kell tudni dolgozni és szelektálni kell közöttük. Ott lesz bizony apuci szeme fénye, aki éppen csak billegeti az ujját a hangszeren, de pár perc türelemmel nívós dolgokat is találni lehet. Más témában már kifejtettem, hogy az internet olyan, mint a konyhakés, lehet békés reggeli szalonna szeletelő funkciója, meg lehet vele embert is ölni. Addig azért eljutott már az emberi tudat, hogy a legtöbben ezért nem a konyhakést okolják. Az internet, akár tetszik akár nem, ugyanilyen univerzális eszköz. A felhasználó felelőssége, hogy mire fordítja.

 Lássunk egy üde, pozitív példát: