A feltöltött dal kísérete egy internetes oldalon talált kotta alapján készült. Köszönöm a feltöltőknek, hogy mindenki számára hozzáférhetővé tették. A régi Református Korálkönyv digitális lenyomata található a link mögött.

http://egyhazzene.reformatus.hu/index.php?id=112

A dal 2011 és 2012 karácsonyán is elhangzott a mohai református templomban. Igaz ott, szerintem a helyhez jobban illő kísérettel.  Több kísérletet tettem már népdalok átöltöztetésére is. Ezeket nem kísérte feltétlen lelkesedés. Szeretek játszani a kezembe került eszközökkel. Ahogy egy internetes vitában már kifejtettem a véleményemet, minden kornak a zenélő emberei, a kor eszközeit használták a hangok megszólaltatására.

A zenészeket eléggé megosztja az új kor új eszköze. Pedig az általam hozott hasonlat szerint egy Stradivari hegedűnek a hangja sem csak a zenész ügyes ujjain múlik. A kor új vegyületei és a hangszerkészítő mester tudása adott hozzá egy pluszt, ami megkülönbözteti az összes többi hangszertől a hangját. Ahogy az asztalra letett Stradivari hegedű sem fog „magától” zenélni, így egyetlen elektromos hangképző eszköz sem szólal meg az őt használó ember nélkül. A kor technikája az őt ismerő ember kezében szólal meg.

Az, hogy ezt mire használjuk, rosszra vagy a jóra? Ez csak az emberen múlik, sohasem a technikán. A leglényegesebb azonban, hogy van-e a megalkotott hangoknak hallgatója. Ha van egyetlen ember, akiben valóban jó érzést kelt a rezgés, amit létrehoztak, akkor van létjogosultsága.

Nyilván az én kis amatőr játszadozásom, nem fogja eldönteni ezt a vitát. Nem is ez a célja. A saját kis világom lenyomata. Az ünnepi szabadidő eredménye, ami itt megszólal. Remélem, aki hallgatja, annak veszi, ami. Egy játékos kedvű amatőr képei és hangjai.